Vörös vagy piros?

Gyakran szóba kerül, hogy a vasutasok miért hívják vörösnek a piros színt. Pedig nem is mondják minden pirosra, hogy vörös.

Valóban, a fényjelzők "Megállj!" jelzését, az útátjárójelző sávozását vagy a biztosító berendezés visszajelentő fényei közül a foglaltságot jelző fényt vörösnek hívjuk. Ugyanakkor a kocsik külső fényezésére, a fénysorompó tiltó jelzésére vagy a peronra kiültetett büdöskére azt mondjuk, hogy piros.

Egyre többen tudni vélik, hogy a szocializmusból visszamaradó valamiféle rossz beidegződésről van szó. Ők valószínűleg csak a vörös csillagra és az úttörők vörös nyakkendőjére gondolnak. De ez ugyanolyan városi legenda, mint az, hogy az Erzsébet-kilátó a ráhelyezett vörös csillag súlya alatt kezdett omladozni – nem pedig a sok évtizedes elhanyagoltság nyilvánvaló következményeként.

Igazából ma már tényleg csak egyfajta hagyományról van szó, aminek azonban eredetileg valódi jelentésmegkülönböztető és hangulatfestő szerepe volt. A piros a világosabb árnyalatot, az arcpírhoz hasonló színt jelentette, a vörös a vér színéhez hasonlót. Emellett a pirosat általában könnyed, játékos fordulatokban, a vöröset a komolyabb mondanivaló kifejezésekor használták.

A vasúti közlekedés kezdetén, a XIX. század közepén tehát még eltérő jelentése volt a pirosnak és a vörösnek. Tehát másfél évszázaddal ezelőtt mondták először a jelzők fényére, hogy vörös, és ez azóta se kopott ki a szaknyelvből.

A köznyelvben a piros és a vörös közti különbség mára már szinte teljesen eltűnt. Csak néhány kifejezésben őrizzük: vörös rózsa, vörös vértest, elvörösödik. És természetesen a vasúti szaknyelvben a piros megnevezésére, amikor vasúti jelzésekről beszélünk.

A bejegyzéshez tartozó képen az állomás Hárs-hegy felőli bejárati jelzője látható. A vörös fény természetesen "Megállj!" jelzést fejez ki.