A Gyermekvasút vonala több mint tizenegy kilométer hosszú, körülbelül kétharmada ívben fekszik. Ráadásul sok helyen különösen szűk, kis sugarú (50-80 méteres) ívben halad a vonat.
A vasúti járművek kerekeit elsősorban a futófelületnél nagyobb átmérőjű, a sínkorona szintje alá leérő nyomkarima akadályozza meg, hogy a sínszálról lelépjenek. Ezen kívül természetesen a futófelület kúpos kialakításának is szerepe van benne.
Menet közben a nyomkarima rendszeresen, bár nem folyamatosan, érintkezik a sínszál belső felével. Ívben természetesen szinte végig a külső sínszállal. Ennek támaszkodnak neki belülről a kerekek és ez kényszeríti kanyarodásra a járművet.
A sínszál és a nyomkarima kopását csökkentendő, kenőanyagot juttatnak közéjük. Bár vannak korszerű és önműködő berendezések is, a Gyermekvasúton a legegyszerűbb és legrégebben alkalmazott megoldást használják: az ívek külső sínszálának belső odalát rendszeresen kenik. A kenőanyag a sínszálról átkerül a nyomkarimára is.
A sínszálak kenésére nem olajt, hanem egyfajta
grafitos zsírt használnak. Ez nem környezetszennyező, természetes úton lebomlik.
Ráadásul az esővíz is nehezebben mossa le, mint a különféle kenőolajakat.
Ugyanezt az anyagot használják egyébként a váltók mozgó alkatrészeinek kenésére
is.Az íveket kenését rendszeresen, néhány hetente vagy havonta meg kell ismételni a forgalom és az időjárási viszonyok függvényében. Ha elmarad és a nyomkarima közvetlenül nekifeszül a sínszálnak, menet közben egyfajta köszörülésre emlékeztető hangot hallani. Azon kívül, hogy ez kellemetlen, még káros is, mert ilyenkor a kerék és a sínszál a szokásosnál nagyobb mértékben kopik.
A pályafenntartási munkákba a gyermekvasutasokat nem vonják be. Így a sínszálak kenésében se vesznek részt a gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.