Az állomáson eredetileg vízdaru is üzemelt.1949-ben, az állomás átadásakor, amikor az Úttörővasút vonala már Széchenyi-hegytől Ságvári-ligetig tartott, néhány hónapig gőzmozdonyok is közlekedtek a vonalon. Külsőre megegyeztek a Gyermekvasút állományába manapság tartozó 490 sorozatú gőzmozdonyokkal, azonban nem széntüzelésűek voltak, hanem olajtüzelésűre építették át őket.
A vasútvonal két végállomásán, azaz Széchenyi-hegy és Ságvári-liget állomáson egy-egy vízdarut létesítettek. A Ságvári-liget és Hűvösvölgy közötti, befejező szakasz átadásakor Hűvösvölgy állomáson is volt vízdaru, ugyanis csak röviddel a megnyitás előtt vonták ki a forgalomból a gőzmozdonyokat. A három vízdarut hamarosan elbontották.
Az 1990-es években Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy állomáson az egykori vízdaruk helyére ismét felállítottak egy-egy ilyen berendezést. Ezek azonban csak látványosságként szolgálnak, vizet vételezni nem lehet belőlük. A gőzmozdonyokat más módon töltik fel vízzel.
A visszaépített vízdaruk üzembe helyezésének egyik akadálya az, hogy ma már be kellene vonni őket az állomások biztosító berendezésbe. 1949-ben ilyen követelmény még nem volt, ezért a függőséget nem is alakították ki. A vízdaruknak a vágánnyal párhuzamos állásban elzárhatónak kellene lenniük, és olyan szerkezeti függést kellene kialakítani, hogy vonatközlekedés idején ne legyenek felnyithatók, azaz ne veszélyeztethessék a közlekedő vonatot. Tolatási mozgásoknál azonban így is veszélyt jelentenének. Ezért a Széchenyi-hegyi és hűvösvölgyi vízdaruk alaphelyzetben le vannak hegesztve, nem mozgathatók.
Szépjuhászné állomáson a vízdarut nem építették újjá. Az egykori berendezés lefolyójának helye azonban most is látszik az állomás János-hegy felőli oldalán a kijárati jelzők és a 2 sz. váltó biztonsági határjelzője között.
