Mindennapos vandalizmus

Azt szokták mondani, hogy amit nem csavaroznak le, azt elviszik. Ha nem lehet elvinni, hát tönkreteszik.

Még néhány éve is ilyenkor tavasszal egynyári növényekkel díszítettük fel az állomásokat. Mindenféle színes kis virág került a kis ágyásokba, az ablak alá szerelt virágládákba, a peronon fellógatott virágtartókba. Aztán egyszer csak azt láttuk, hogy pár nap alatt elhordták a felét. Foghíjasan, félig üresen már nem dísze volt az állomásnak a virágosláda, inkább csak elcsúfította. Néhány növényt persze még lehet pótolni, de gyakorlatilag pár hetente újratelepíteni mindent, azt már nem.

A környék erdőt kezelő Pilisi Parkerdő Zrt. a turistautak kiindulópontjához információs táblát szokott állítani. Egyiken térkép található a kirándulóhelyekhez vezető ösvényekről, másikon az környéken található vadnövényekről olvashatunk, harmadikon az erdőben elvárt viselkedésre hívják fel a figyelmet.

A Kaán Károly-kilátóhoz vezető út és a hárs-hegyi körsétaút elágazásánál álló tábla az utóbbi típusú. Valaki nagyon zokon vehette, hogy olyan alapvető magatartási normák betartására kérik, mint hogy az erdőben a kutyáját pórázon vezesse, ne rakjon tüzet és ne motorozzon. Hiszen nem úgy vaktában rongálta meg a táblát, hanem akkurátusan az egyes piktogramokat kaparta le. Valószínűleg az Európai Unióval sincsen kibékülve, hiszen az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program logóját is levéste.

Néha egyébként még azt is elviszik, ami le van csavarozva. Így kelt lába néhány éve az állomás mögötti parkolóban a kovácsoltvas szemétkosaraknak. Egyszerűen levágták és ellopták őket. Pótlásuk egyszerűen reménytelen. Legfeljebb valami modern szemetest lehet a helyükbe szerelni, mint a peronon is, de az már nem ugyanaz.

Ahogy nem ugyanaz a szétfaragott információs tábla, az üresen álló virágágyás vagy az ákombákommal összefirkált fal se.