Ismét Delta Klub Hűvösvölgyben

Ma délután ismét deltás foglalkozást tartottak a Gyermekvasúton. A Delta Klubot néhány évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy az átlagnál mélyebb szakmai érdeklődésű gyermekvasutasok az ilyen irányú igényeiket közös programokon, előadásokon, szervezett üzemlátogatásokon elégítsék.

A mai összejövetelt Hűvösvölgyben, a Gyermekvasutas Otthonépületben tartották. Ezúttal három szakmai előadással készültek.

Az egyik ifivezető az ETCS (European Train Control System) nevű, Európában szabványos vonatbefolyásoló rendszerről beszélt. A Gyermekvasúton vonatbefolyásoló berendezést nem használunk, a nagyvasúton azonban széles körben elterjedt, és az ETCS-sel is lehet találkozni.

Egy másik előadás az 1968-ban bekövetkező mendei vasúti balesetről szólt. A szomorú történet legnagyobb tanulsága az, hogy a mechanikussá váló, rutinból történő szolgálatvégzés igen könnyen vezethet balesethez.

A harmadik előadás témája az irányjelzési rendszer volt. Fényjelzőket a Gyermekvasúton is alkalmazunk, habár ezek egy másik, az úgynevezett sebességjelzési rendszer szerintiek. A MÁV az 1960-as évek elejéig alkalmazta az irányjelzési rendszert, a budapesti HÉV egyik felén azonban csak a 2000-es évek elején hagytak fel vele.

A legelső vasúti jelzőkkel még egyfajta sebességjelzést adtak, majd hamarosan áttértek a közlekedés irányának jelzésére. Az irányjelzési rendszer lényege, hogy a jelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzéssel arról tájékoztatják a mozdonyvezetőt, hogy melyik vágányra, vagy legalábbis milyen irányban közlekedhet. A vonat sebességét ennek függvényében kell megválasztani. A sebességjelzési rendszerben a továbbhaladás irányát nem jelzik, csak azt, hogy milyen sebességgel szabad közlekedni.

Mindkét rendszernek megvan a maga előnye és hátránya. Európa keleti felén egységesen a szovjet sebességjelzési rendszer terjedt el, a nyugati országokban vagy saját irányjelzési rendszert, avagy valamiféle hibrid rendszert használnak.

Az Úttörővasút megnyitásakor még az irányjelzési rendszert használták a MÁV-nál. A vonalon fényjelzőkkel akkor egyedüliként felszerelt állomáson, Úttörővárosban (mai nevén Csillebérc) természetesen ilyen jelzőket telepítettek. A sebességjelzési rendszerre való áttéréskor a jelzőket és az állomás biztosító berendezését a szükséges mértékben átépítették.

Ságvári-liget, azaz a mai Szépjuhászné állomást 1973-ban fényjelzősítették. Tehát ekkor cserélték le az alakjelzőket fényjelzővel. Természetesen az akkor már egy évtizede használt sebességjelzési rendszer szerint modernizálták az állomást.