Budaszentlőrinc, Unter der Schäferin, Bátoralja?

Egy érdekes cikk jelent meg néhány nappal ezelőtt a nyest.hu (Nyelv és Tudomány) honlapon Hogy mulat egy magyar akadémikus... címmel.

Az 1847-ben tartott dűlőkeresztelőről és annak utóéletéről szól. Azt minden gyermekvasutas tudja, hiszen tanulta a tanfolyamon, hogy a Gyermekvasút környékén számos terület, hegy, völgy, stb. akkor kapott új, magyar nevet, avagy azóta van önálló megnevezése.

Az átnevezéseknek már akkor is politikai okai és céljai voltak. Az új megnevezésekkel a németet mint egykori hivatalos nyelvet akarták még inkább kiszorítani a közbeszédből. Az eredeti helyett bevallottan a magyar változatokat kívánták kizárólagossá tenni. Ugyanúgy, ahogy néhány emberöltővel később más tájakon, más városok ügybuzgó tanácsos urai a magyar földrajzi neveket kezdték a törvény erejével, szisztematikusan kiszorítani.

Azt viszont kevesebben tudják, hogy a dűlőkeresztelő alkalmával hány olyan megnevezést iktatott közgyűlési határozatba a tekintetes budai tanács, ami soha nem ment át a köztudatba, vagy azóta már kikopott a köznyelvből.

Nézzük mindjárt a Bátori-hegyet! Persze lehet sejteni, hogy a mai Hárs-hegy hivatalos új neve lett volna, hiszen itt található a Bátori-barlang. A köznyelvben azonban nem ragadt meg, hanem az eredeti Lindenberg tükörfordítását kezdték használni.

A Szépjuhászné-nyereg átellenes oldalán áll a János-hegy, aminek eredetileg két neve is volt: Johannesberg és Preßburgerberg. A városi tanács akarata az volt, hogy Pozsonyi-hegynek nevezzék. (Pozsonyt 1919-ig németül Preßburgnak, szlovákul Prešporoknak hívták.) A köznép azonban János-hegyre magyarította, amit később szintén el kellett fogadni hivatalos megnevezésként. A mai térképeken a hegy legnagyobb részét, ide értve az Erzsébet-kilátót, a Libegő felső állomását és a Gyermekvasút azonos nevű állomását János-hegyként, a Szépjuhászné és Budakeszi felé eső egyik nyúlványát Pozsonyi-hegyként tüntetik fel. A közbeszédben azonban senki se használja a Pozsonyi-hegy megnevezést.

A mai Szépjuhásznénak is több megnevezése volt az évszázadok folyamán. A középkorban itt álló települést Budaszentlőrincnek hívták. Emlékét a közeli kolostorrom mindmáig őrzi. Arról hosszú vitákat lehetne folytatni, hogy a Mátyás királyhoz kötődő legenda kapcsán kialakuló magyar Szép Juhászné vagy a német Unter der Schäferin változat született-e meg korábban és melyik volt a másik tükörfordítása. Különös tekintettel arra, hogy a második világháború utáni kitelepítésekig a környéken igen jelentős sváb lakosság élt. Mindenesetre 1847-ben a városi tanács a Bátoralja megnevezést rendelte el használni. Ma már tudjuk, hogy hiába, mert továbbra is Szép Juhásznéknak és Unter der Schäferinnek nevezték az emberek. Idővel a Szép Juhászné megnevezést tették meg hivatalossá.

1948-ban azonban újabb fordulat következett. Nem sokkal azelőtt, hogy a Gyermekvasút vonalát a mai Virágvölgy állomástól a Szépjuhásznéig meghosszabbították, a Szép Juhásznét Ságvári-ligetté nevezték át. Több mint negyven évig ez volt a környék neve. Az eredeti pedig kikopott a köztudatból. Ahogy a Szép Juhászné legendája is feledésbe merült. Helyette a munkásmozgalmi Ságvári Endre kiszínezett történetét tanították a gyerekeknek.

1989-ben, amikor a munkásmozgalom dicsőítése végleg kiment a divatból, nem nagyon tudtuk, mivé fogják vissza- vagy átnevezni a Ságvári-ligetet. A régi nevére már nagyon kevesek emlékeztek. Egyszer csak megjelent a Szépjuhászné megnevezés, így egybeírva, azóta ezt használjuk. Hivatalosan 1990. március 31-én nevezték át az egykori Úttörővasutat Gyermekvasúttá, – több más állomás mellett pedig – a Ságvári-ligetet Szépjuhásznévá.

A nyest.hu cikkében sok további érdekes, az említetteknél is kacifántosabb történet olvasható.

A nyest.hu hivatkozott cikke:

Hogy mulat egy magyarakadémikus...