János-hegy vagy Jánoshegy?

Aki a vasút közelébe kerül, meg kell szoknia, hogy sok minden nem úgy van, mint a való életben. Hogy miért? Általában mert csak! Máskor azért, mert százötven éve egyféleképpen csinálják és senki se kérdőjelezi meg, hanem elfogadják, hogy az akkor úgy van jól ma is. Vagy egyszerűen azért, mert valaki egyszer kinyilvánította magáról, hogy ért hozzá, utasításba adta és azóta papír van róla.

Hogy csak a kisvasút háza táján maradjunk, a jelzőn a „Megállj!” jelzés színe vörös, nem pedig piros. A hat éven aluliak díjmentesen utaznak, és nem ingyen. A vonatot nem a vonatvezető vezeti, mert az a mozdonyvezető feladata. Persze a mozdonyvezető nemcsak a mozdonyt vezeti, hanem az egész vonatot, de ezt a Möbius-csomót különösen nehéz még elképzelni is.

A helyesíráshoz – ahogy a gyerekneveléshez és a focihoz – mindenki ért. Legalábbis úgy gondolja magáról. Egy sok évtizedes dogma, hogy az állomások és megállóhelyek nevében mindent egybekellírni. Kivéve, ha a szolgálati hely megnevezése két település nevéből áll.

A magyar helyesírási kérdések eldöntésénél nagy szerencsénk, hogy van rá szabályzat. A Magyar Tudományos Akadémia gondozza és rendszeresen közzéteszi. A legutóbbi, XIV. kiadás 1984 óta érvényes.

Gondoljunk bele, hogy az angolnak hány változata van! Még az olyan tekintélyes szervezetek, mint az Oxford University Press (Oxfordi Egyetemi Kiadó) is látszólag hiába fáradozik a szótárak és kézikönyvek szerkesztésével. Hiszen az amerikai, különböző óceániai és kreol változatokat beszélők bármikor legyinthetnek rá, hiszen az ő dialektusukban mások az igeidők használatának szabályai, eltérő a kiejtés, sőt gyakran a helyesírás is. Szerencsére az angol nyelvet senki se akarja szabályozni, legfeljebb leírni. Még kifejezés sincs arra, hogy „szabályozni a nyelvet”.

A spanyol nyelvet a Real Academia Española (Spanyol Királyi Akadémia) próbálja leírni és a helyesírását szabályozni. A honlapja szerint ebben huszonegy ország hasonló szervezetével kell együttműködni. Az így megállapított szabályokat persze sokfelé nem fogadják el, nem követik. Vagy a helyi hagyományokra, vagy arra hivatkoznak, hogy nem ismerik el az egykori gyarmattartó úgymond maradék fennhatóságát még az egységes spanyol helyesírás és egyéb szabályok rögzítésében sem. Így lehetséges például az, hogy még abban se egységesek, hogyan állítsák ábécé sorrendbe a szavakat.

Vissza a címben jelzett kérdéshez: János-hegy vagy Jánoshegy? Állítólag van egy „vasúti helyesírás”, ami szerint minden kötőjelet száműzni kell a szolgálati helyek nevéből. Kivéve a Kál–Kápolna típusúakat.

A Magyar Helyesírás Szabályai szerint ilyen nincs. Szerencsére viszont a földrajzi nevek helyesírásánál (173. pont) éppen a Hűvös-völgy és Hűvösvölgy az egyik példa. A szabály pedig rendkívül egyszerű: domborzati névként kötőjellel, a városrész neveként egybeírandó. Ez a szabály vonatkozik a János-hegy és Jánoshegy, Széchenyi-hegy és Széchenyihegy, Hárs-hegy és Hárshegy esetére is.

A János-hegy állomás egészen biztosan nem arról a néhány zugligeti villáról kapta a nevét, amire esetleg mostanában rámondják, hogy a Jánoshegy városrészben van. Hárs-hegy állomás is az erdő közepén áll, nem pedig az esetleg létező Hárshegy negyedben.

Széchenyi-hegy állomás esetében a helyzet nem ennyire egyértelmű. Az újabb térképeken már van Széchenyihegy városrész. Bár a köztudatban továbbra is Svábhegyként vagy Normafaként él a környék. Így érdemes továbbra is mint hegyre, azaz földrajzi egységre gondolni és a kötőjeles írásmódot használni. Már csak azért is, hogy ne legyen összevissza az állomások megnevezése: az egyik hegy kötőjellel, a másik anélkül. Ahogy Virágvölgy állomás esetében is az egybeírást választották 1990-ben, amikor a nevét megváltoztatták. Követték Hűvösvölgy állomás nevének írásmódját. Illetve azért is, mert az aztán végképp idétlenül nézne ki, hogy „a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút a Széchenyihegyről indul”.

Kapcsolódó oldalak:

A Magyar Helyesírás Szabályai
Oxford University Press
Real Academia Española