Úttörővasúton a Széchenyi-hegytől Hűvösvölgyig

Ismét egy archív téma került elém. Ez alkalommal nem valami régi kép, aminek kapcsán sok mindent el lehet mondani, hanem az Úttörővasúton a Széchenyi-hegytől Hűvösvölgyig című könyv.

1958-ban adta ki a Közlekedési Dokumentációs Vállalat. A kiadó általában műszaki ismertetőket, katalógusokat, tankönyveket és a különböző közlekedési vállalatok utasításait publikálta. Ez a könyv azonban egészen más, leginkább egy már-már lírai hangvételű ismeretterjesztő mű és egy útikalauz érdekes ötvözete.

Bemutatja az egykori Úttörővasút állomásait, történetét és a környék akkori látványosságait. Ne felejtsük el, hogy 1958-ban még csak tíz éves volt az Úttörővasút! Szó sincs még a csillebérci kalandpályáról, a Libegőről vagy a kis-hárs-hegyi kilátóról. Ellenben említik benne az Előre (Virágvölgy) állomáson egykor működő vendéglőt, a János-hegy állomásról Budakeszire nyíló panorámát és a hűvösvölgyi pénztárcsarnokot.

A környékről szóló leírásokban gyakran igen messzire elkalandoztak a szerzők gondolatai. Hosszasan tárgyalják, hogy évszázadokkal korábban hol húzódhatott a királyi vadaskert és a budaszentlőrinci pálos rend földjeinek határa. Ami érdekes olvasmány ugyan, de ma már elképzelhetetlen, hogy a Gyermekvasútról szóló ismeretterjesztő kiadványban szerepeljen.

Helyenként a kor politikai szellemének eleget téve túláradó a szöveg. Az 1950-es évek második felében is megvoltak a kötelező körök, amit szerzőként teljesíteni kellett. Ha hihetünk a szövegnek, és nem csak az utólag kiszínezett vagy egyenesen meghamisított történelemírás jegyében írták, a szocializmust megelőző rendszerben a hatalom elől menekülő munkásmozgalmárok nem is a mai Szépjuhászné és Hárs-hegy környékén, hanem Csillebérc és Normafa erdőiben bujkáltak. Az egykori Ságvári-liget elnevezésből pedig máshogy gondolná az ember.

Természetesen az állomásról is hosszú oldalakon keresztül írnak. A következő, szubjektíven szűrt részek ebből a fejezetből valók. Mivel idézetről van szó, megtartom az eredeti helyesírást.

"A vasútvonal Jánoshegy állomás után következő szakaszának megépítését eredetileg nem a Hárshegy jobboldalára, hanem baloldalára tervezték, mégpedig úgy, hogy a Petneházy-rét szélén Remeteváros érintésével kanyarodott volna vissza a hűvösvölgyi villamos végállomásához. Az építésnek ez a módja egy kilométerrel hosszabb vonalat és az engedélyezettnél nagyobb eséseket, illetve emelkedőket eredményezett volna. Így a tervet elejtették. A jánoshegyi megállótól a Ságvári-ligetig húzódó pályaszakaszról gyönyörű kilátás nyílik a főváros felé, ahol füstölgő gyárkémények rajzolják fekete betűiket a halványszínű felhőkre, és körülötte szántóföldek csíkjai festik vonalaikat az évszakoktól függően a vidék térképére. Mielőtt a vonat Ságvári-liget állomásra érne, közvetlenül előtte a forgalmas Budakeszi út felett beton hídon halad át."

"Itt keresztezi a pályát a Budakeszi út és a kék autóbuszok motorzaja belevegyül a Diesel-motorok zümmögésébe. Az állomás a völgytorok legmagasabb pontján épült. Szép kilátás nyílik innen Budára és a pesti oldalra is. Jól látható a Zugliget, a Hűvösvölgy vonala, a Rózsadomb. A kanyargó Duna, a Gellérthegy és a Szabadság-hegy kilátója uralja a gyönyörű képet. Innen vezet az erdei és kocsiút a jánoshegyi kilátó irányába.

Az állomás mellett a vendéglő napernyős asztalai sorakoznak, alatta pedig a hegyoldal bokorerdeje hullámzik. Az állomás tengerszint feletti magassága 350 méter. Mögötte ezüst fenyőkkel, díszbokrokkal és egy kis halastavacskával park terül el. A tágas és világos várótermekhez előcsarnok vezet."

"A Ságvári-liget a vasútvonal egyik legszebb állomása. Előcsarnokának falát szabálytalan alakú színes kockákkal, mozaikszerűen kirakott úttörőjelenet és egy kis vonat ábrája díszíti. A váróterem mindkét hosszanti fala üvegből készült. Belül az üvegfal mellett cikk-cakkos vonalban vezetett színes kövekből virágágy teszi hangulatosabbá. Az állomás északi részén, a nyári étkező nyitott teraszáról szép kilátás nyílik a Jánoshegyre és a fővárosra. Az állomás biztosító-, morze-, távíró-, harangjelző- és távbeszélő berendezésekkel felszerelt. Itt fejeződött be a vasútvonal építésének második szakasza.

A Ságvári-liget történelmi nevezetességű helyen terül el. Egykor Mátyás király látogatta ezt a vidéket. Itt lakott a Szép Juhászné, aki lángra lobbantotta a király szívét. Jékely Zoltán 1936-ban írta »A Szépjuhászné elégiája« című versét:

»...És ének hangzott, cincogás kísérte,
bokrok mélyéről lányok kacagása,
csengett a bajvívó legények vértéje...
a levegőt kürtök lármája rázta,
s az utról Mátyás integetve tért be...«

Azóta már évszázadok teltek el és Hunyadi Mátyás emlékét megőrizte a legenda. A Szép Juhászné is itt nyugszik valahol, ahogy a költemény záró versszaka idézi:

»Itt alszol valamely hársfa tövégen,
két szép gyökér derekad átkarolja
...akár a nagy király, valaha régen,
ki bájaidnak meghajolt, mint szolga...
tücsök fütyül koponyád hűvösében.«

De ez csak mende-monda. Ezen a környéken létesült 1300—1310 között az a híres páloskolostor, amelyről később ez a hely a Budaszentlőrinc nevet kapta. A kolostor nemcsak nagy volt, hanem a korabeli építészet remekműve is."

"A Szép Juhászné vendéglőről emlékezik meg az »Életképek« 1844. évfolyamában írt cikkében Frenkenburg Adolf: »...a friss hegyilég, a kicsattanó bimbók illatja, az ízletes villásreggeli a csinos Juhásznénál, s ennek szívmélyeig szikrázó gránátszemei egyszerre elfelejteték minden kiállott úti kellemetlenségeimet. Nem tudom, mikor érkezett a vízivárosi kordé rendeltetési helyére, de midőn a Juhászné klárisajkáról hallám, hogy kakuksovány férje mindennap korán reggel a városba megy s onnan csak kilencz, tíz óra felé jön ismét vissza, erősen föltevém magamban, hogy ezután a természet szemlélésére sohasem fogok többé társasági kocsiba ülni, melly most is egyedüli oka annak, hogy a szépjuhásznéhoz csak 11 órakor érkeztem!!«

Ságvári-liget a sétautak, színes turistajelzések találkozópontja. A Jánoshegyre, Hárshegyre hívogatnak a szép erdei utak. Sok érdekességet nyújt az állomás előtt elhaladó Budakeszi út is. Kifelé követve az út Budakeszi községbe vezet. Ez régi magyar település, mely a középkorban Al- és Felkeszőből állott. Már 1332-ben lakott hely volt. Felkesző a mai községtől északra feküdt, azon a helyen, ahol a pusztatemplom földek vannak. A török uralom alatt teljesen elpusztult, ma már csak a templom helye ismerhető fel. A mai Budakeszi szintén elpusztult Alkesző helyén, 1698-ban betelepített németekből alakult. A város irányába haladva sok szép műemlékház között visz az út.

Budakeszi község története több, mint hatszáz évre tekint vissza. De az út, mely Budával összeköti, még régebbi. A távolabbi Telekire, Budajenőre, Zsámbékra is erre vezetett az út. Ezek pedig igen régi települések. A híres telki apátságnak 1198-ban vetette meg alapját Hédervári Miksa bán, utóbb nádor. Budajenőről pedig, amely a telki apátság birtoka lett, már 1125-ből okleveles adat van. Mindezekre a helyekre a legrövidebb út Budakeszin át vezetett. Ma is ez a rendszeresen használt útvonal."

Az Úttörővasúton a Széchenyi-hegytől Hűvösvölgyig című könyv ma már ritkaság. Antikváriumban nem sikerült megszerezni, a neten leadott megrendelést egy idő után visszamondták. Egy példányát kölcsönbe sikerült megkapni.