Most hétvégén még három szerelvénnyel

Ezen a hétvégén még a nyári alap hétvégi menetrend szerint közlekedtek a vonatok a Gyermekvasúton. Azaz csak három hagyományos, dízelmozdonyos vontatású szerelvény állt forgalomba.

Ilyenkor a vonatok általában 45 percenként indulnak a végállomásról. Ennek ellenére ez a menetrend nem tekinthető ütemesnek, hiszen bármiféle ütemesség csak a vonatindító állomásról való indulásnál található benne. Egyszer-egyszer azonban ott is előfordul 30 és 60 perces időköz két indulás között.

Tavaly óta a legmelegebb nyári hónapokban kivették a hétvégi menetrendből a nosztalgiavonatokat. Idén a június 21-22-i hétvége óta érvényes ez a menetrend, azaz összesen kilenc hétvégén alkalmazták.

Augusztus 20-tól ismét a teljes nyári hétvégi menetrend szerint közlekednek majd a vonatok. Azaz a három hagyományos szerelvény mellett várhatóan ismét forgalomba áll egy negyedik, mentesítő szerelvény és a nosztalgia motorvonat. Gőzvontatású nosztalgiavonat egyelőre továbbra se közlekedik, helyette a nosztalgia motorvonattal lehet majd utazni.

A gyermekvasut.hu kapcsolódó cikke:

Nosztalgiavonatok közlekedése

Éjszakai pályafenntartás

Péntekről szombatra virradó éjszaka nagyobb szabású pályafenntartási munkát végeztek az állomáson. Közvetlenül az állomás 1-es számú – Hárs-hegy állomás felőli – váltója mellett dolgoztak.

A vasúti pályának ezen a részén a megfelelő vízelvezetés hiánya évek óta problémát jelent. A Nagy-Hárs-hegy oldalából a völgy felé távozó csapadék és olvadt hó a felépítményen keresztül szivárogva talál utat magának a Duna felé.

Az egykor meglévő vízelvezető árkok és esővíz-átereszek valahogy az évek során eltűntek. Teljesen feltöltődtek hordalékkal vagy a zúzottkőágyazat megerősítésekor betakarták őket. Itt, az 1-es váltó előtt és után a vágány alatt vízzsákok alakultak ki, az ágyazat kifejezetten saras lett.

A felépítmény kiszárításán már hónapok óta dolgoznak. A zúzottkő rétegbe és a mellette futó padkába ásott árkok az összegyűlt nedvesség elvezetésére, valamint a frissen leeső csapadék elvezetésére szolgálnak.

Most érkezett el az idő arra, hogy a már kiszárított területen a következő munkákat is elvégezzék. A hosszú ideig vízben álló talpfák cserére szorultak. A második vágányban az 1-es váltón belül egymás mellett hét darabot cseréltek ki péntekről szombatra virradó éjszaka.

A cserére kijelölt aljak szerencsés módon éppen úgy helyezkedtek el, hogy felettük a vágányt egy rövidebb szakaszon meg lehetett bontani. Így könnyebben hozzáférhetőbbé váltak. Mind a két sínszálban csak egy néhány méter hosszú sínszálat kellett kiemelni.

A fűtőházi vágányokat és a hűvösvölgyi fordítókorongot leszámítva a Gyermekvasút pályájában mindenhol talpfák vannak beépítve. Se vasbeton-, se egyéb aljat nem alkalmaznak.

A talpfák kicserélése után a két sínszálat visszaemelték és visszakötötték. Majd aláverték a talpfákat és szabályozták a vágányt.

A munkához szükséges anyagokat és eszközöket a koraesti órákban anyagvonattal szállították a helyszínre. A sötétedés beállta után a munkaterületen szükséges világítást részben reflektorral, részben az anyagvonat mozdonyának lámpáival biztosították.

Egy ilyen horderejű munkát csak vonatmentes időben lehet végezni. Mivel nyáron mindennap közlekednek a vonatok, csak az esti-éjszakai órák jöhetnek szóba. A munkát pénteken a kora este közlekedő utolsó vonat indulása után kezdték meg és szombaton reggel röviddel 7:00 óra előtt fejezték be.

Kánikula, strandidő

Leszámítva az estére kialakuló zivatart, ezen a hétvégén mindkét nap kifejezetten meleg, kánikulai időjárás volt.

Ilyen strandidőben általában visszaesik a forgalom. Érthető módon az emberek nem kirándulni és vonatozni jönnek a budai hegyekbe, hanem víz mellé vágynak.

Ezen a hétvégén viszont meglepően sokan mégis az erdei kirándulást választották. A vonatok mindkét nap két-három kocsival közlekedtek, és általában mindkét vagy mindhárom kocsi jól megtelt.

Akárcsak tavaly, idén nyáron is a szerelvények általában egy nyitott és egy zárt kocsiból állnak. Nagy melegben általában a nyitott utasterű kilátókocsiba szeretnek szállni. De ha mégis elered az eső, inkább a zárt kocsit választják az utasok. Meg amúgy is mindig vannak olyanok, akik a legnagyobb hőségben is kifejezetten a zárt kocsit keresik.

A bejegyzéshez tartozó kép ma kora délután készült. A Széchenyi-hegy felől érkező egyik vonatról leszállt vagy két tucat angol turista. Menesztéskor mindannyian ugyanabból a beállításból csináltak egy-egy fotót. Miután elment a vonat, felírták a mozdony számát (Mk45,2003) és hogy 3 perc késéssel érkeztek Szépjuhásznéra. Náluk az ilyen vonatozós kirándulások és jegyzetelés teljesen bevett szokás. Ugyanolyan tipikus, minthogy a magyar turisták külföldön telefonnal a kézben mindennek átszámolják az árát forintra. Kíváncsi vagyok, valahol a neten felbukkan-e majd egy videó, néhány fotó vagy egy blogbejegyzés erről az utazásról.

Szakmai cikk a Gyermekvasútról

Nemrégiben a Gyermekvasúttal foglalkozó cikk jelent meg a MÁV pálya- és hídszakmai folyóiratában, a Sínek Világa című újságban:

http://www.sinekvilaga.hu/voros-jozsef-2014/2.-szam

Az írásban elsősorban a vasútvonal műszaki megoldásaival foglalkoznak. Írnak a hidakról, a vasúti pálya paramétereiről, a vonalvezetésről és persze ezek történetéről.

A legtöbb megoldás természetesen a vasútvonal létesítésekor született. Így a cikk nagyrészt az 1948 és 1950 közötti építésről szól. De említést tesznek a későbbiekben jelentkező új feladatokról, valamint az 1989 és 1990 között végzett újjáépítésről is.

Több, a nagyközönség számára eddig nem ismert tényt és műszaki paramétert ismerhetünk meg a cikkből. Adatokkal alátámasztva mutatják be, hogyan vált egyre nehezebbé a kisvasút építése és hogyan kellett egyre megengedőbb technikai paramétereket megállapítani, ahogy a tervezők közeledtek Hűvösvölgyhöz. Részletesen írnak a Budakeszi út és a Nagykovácsi út fölötti hidak létesítéséről, a biztosító berendezések telepítéséről és az alagút építéséről.

A cikkben néhány kisebb tárgyi tévedés is olvasható, amikor a Gyermekvasút vagy a járművek történetét taglalják. 1948-ban, a Széchenyi-hegy és a mai Virágvölgy állomások közötti első szakasz megnyitására még nem kettő, csak egy motorvonati szerelvényt vettek kölcsön a miskolci kisvasúttól. A Kis-Hárs-hegy megállóhely bezárását más források nem 1953-ra, hanem 1951-re teszik, azaz nem három, mindössze egy évig üzemelt. Az egykori Úttörővasút megnevezés helyett a Gyermekvasút nevet nem 1990. április 1-től, hanem egy nappal régebb óta, 1990. március 31-től használjuk hivatalosan.

Ezektől eltekintve érdemes a cikket végigolvasni. Sok érdekes, helyenként egyenesen meglepő részletet tudhatunk meg belőle a Gyermekvasútról.

A hivatkozott cikk on-line változata:

Magyarországi kisvasutak (6. rész) – MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasút

Vasúti kilátóhelyek

A Gyermekvasút vonala túlnyomó részt fák között, erdőben halad. Több olyan pontja is van azonban, ahol az erdő megszakad és ahonnan messzire ellátni a vonatból.

A legismertebb és legrégebbi természetesen a panoráma ív, ahonnan jó időben szinte egész Budapest az utasok elé tárul. Szépjuhászné és Hárs-hegy állomások között, nagyjából félúton található. Évtizedek óta megvan és hozzátartozik a Gyermekvasúton való utazáshoz. Akárcsak az alagúton történő keresztülhaladás, a vonat indulása előtt hallható sípszó vagy a gyerekhangon megszólaló hangosbemondó.

A többi kilátóhely kevésbé állandó. Ahogy változik az erdő és a kisvasút közvetlen környezete, időnként újabb kilátóhelyek alakulnak ki és meglévők tűnnek el. Jelenleg két hasonló hely van még a vonalon.

Egyik a János-hegy állomás és Vadaspark megállóhely között található úgynevezett Indián-völgy. Innen Budakeszi felé nyílik kilátás a vonatból. Igaz, egyre kevésbé és egyre rövidebb szakaszon. Sok-sok évvel ezelőtt fakitermelést végeztek ezen a helyen, így alakult ki a kilátóhely. Érdekessége, hogy egyrészt a völgy és a település, másrészt a János-hegy egyik nyúlványa is látszik a vonatból. A növendékfák azonban évről évre magasabbra nőnek és egy-két éven belül egészen biztosan el fogják takarni a látványt.

A másik Hárs-hegy és Hűvösvölgy állomások között, az alagútnak a völgy felőli bejáratánál van. Itt néhány másodpercig a hűvösvölgyi villanegyedre nyílik kilátás a vonatból. Igaz, a képet elrontja a magas feszültségű távvezeték. Maga a kilátóhely is úgy alakult ki, hogy a távvezetéket a kisvasút közelében vezették. A nagyfeszültségű kábelek alatt és mellett egy sávban nem engedik, hogy a fák megnőjenek. Ez a bizonyos sáv itt szinte összeér a vasútvonal mentén kötelezően szabadon tartott sávval. A kettő között található meredek, sziklás hegyoldalon pedig nagyobb fák nem tudnak megkapaszkodni. Így itt egy újabb kilátóhely nyílt az 1980-as évek közepén, amit egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy visszahódítja a természet.

Korábban más pontokon is volt kilátóhely a Gyermekvasút vonalán. A legtöbb mára úgy eltűnt, hogy nyoma se maradt. Legfeljebb régi fotókról lehet beazonosítani a helyüket.

Korábbi bejegyzés:

A panoráma ív