Egy újabb archív felvétel

Egy újabb archív képeslap szerepel a mai bejegyzésben.

A fotó röviddel az állomás megnyitása után, még 1949-ben, 1950-ben vagy talán 1951-ben készült. A régi, az állomásépület város felőli végén lévő étterem kerthelyisége még nincsen lánccal elválasztva a vágánytól. Erre elég hamar sor került, mert az étteremnek vasárnaponként óriási forgalma volt, és az egész placcot asztalokkal zsúfolták tele.

Jól látható az is, hogy az épület mögött még nem nőttek meg a parkba telepített fák és bokrok. El lehet látni egészen a Budakeszi út túloldalán található épületig, ami eredetileg vámház, majd vasutas szolgálati lakás volt. Az állomás építésekor a hegyoldal egy részének elbontásával, lejjebb feltöltésével alakították ki azt a platót, ahol a vágányok, a felvételi épület és a ma parkolóként használt terület fekszik. A parkosításnak köszönhetően a földmunkák nyomai néhány éven belül eltűntek. A park elvadulása után első látásra ma már szinte teljesen természetesnek tűnik a környék domborzata.

Az állomásépülettel szemközti rézsű tetején fa korlát védte a kirándulókat. Az átadáskor kiépített lépcsősor vezetett a rézsű tetejére. Azonban ezt hamar megszűntették, hiszen a az állomási vágányokon való átjárás igen balesetveszélyes volt. A korlátnál megállva nemcsak az állomásra nyílt kilátás, hanem balra nézve Budapest felé is. Az étterem kerthelyiségében ülve is lehetett benne gyönyörködni évtizedeken át, a völgyben növő fákat ugyanis rendszeresen visszavágták. Ma már nincsen kilátás innen a város felé. A fák megnőttek, a kerthelyiséget bezárták, a rézsű tetején nincs kilátóhely.

Az első vágányon álló vonat szerelvényének összeállítása is az Úttörővasút első néhány évére jellemző. A vonatot az egyik lillafüredi motorkocsi továbbítja. Mögé két favázas kilátókocsi van besorozva. Ez a sorozat nem azonos azzal, amelynek megőrzött egyik példánya kis kilátókocsi néven ma is ismert és nyaranta nosztalgiavonatok szerelvényében közlekedik.