A Gyermekvasút 2112-ben

Milyen lesz a Gyermekvasút száz év múlva? Mit gondolnak erről maguk a gyermekvasutasok? Az idei szakmai verseny döntőjén ez is szóba került.

Két hónappal ezelőtt, május 28-án pénteken rendezték a Gyermekvasúton a szakmai verseny döntőjét. A pajtásoknak minden évben vizsgán kell számot adni a vasúti szakmai tudásukról. A legjobb eredményt elérők között kétfordulós versenyt rendeznek. A döntőt megnyerő vagy ott jó helyezést elérők egyrészt dicsőséget szereznek maguknak a gyermekvasutas közösségben, másrészt jutalomban részesülnek.

Az egyik feladat az volt, hogy készítsenek kiselőadást arról, milyennek gondolják a Gyermekvasút jövőjét száz év múlva. Sok érdekes – és komolyabb megfontolást érdemlő – ötlet hangzott el a gyerekektől. A nyár folyamán Zörényi Dávidtól, a döntő egyik résztvevőtől megkaptam az általa készített prezentációt. Hozzájárulásával osztom meg gondolatait.

Megfigyelhető, hogy a gyerekek jelentős modernizálást vizionálnak. A felnőttek általában úgy tekintenek a Gyermekvasútra, mint egyfajta élő vasúti múzeumra, ahol egy sose létező állapotot kellene megőrizni. Bizonyos területeken persze elkerülhetetlen haladni a korral, és elmondható, hogy a mai Gyermekvasút összességében már nagyon más, mint az Úttörővasút volt az 1950-es években. A gyerekek egyik-másik ötlete egyébként nem is annyira futurisztikus. Megvalósulásuk közelebb van, mint akár ők maguk is gondolnák.

A kiselőadásban többek között modern biztosító berendezésekről, számítógépes központi forgalomellenőrzésről és korszerű jegykiadó gépekről esik szó. A számítógépek térnyerése ma már természetes. Terjedésüknek egyrészt anyagi korlátai vannak, másrészt túlzott gépesítéssel a gyerekek még inkább kiszorulnának a vasúti szolgálatból, azaz a Gyermekvasút elveszítené igazi vonzerejét, és csak egy lenne a körülbelül két tucat kirándulóvasút közül.

Az előadó elképzelései szerint száz év múlva már lesznek egyesített jegyek a Csillebérci Kalandparkkal és a Zugligeti Libegővel. Természetesen már ma is felmerül, hogy akár alkalmilag, akár hosszú távon legyenek közös jegyek néhány környékbeli intézménnyel vagy közös rendezvények alkalmával. Ennek akadálya egyelőre a legkülönbözőbb jogszabályok, illetve az, hogy nagyon bonyolult módon lenne megvalósítható. A Gyermekvasút díjszabását, a kedvezmények és menetjegyek rendszerét pedig nem szabad a végtelenségig bonyolítani, hiszen itt tízéves gyerekeknek is el kell igazodni a rendszerben.

Az előadó szerint száz év múlva a Gyermekvasúttal egészen a Budakeszi Vadaspark bejáratáig lehet majd utazni. Az elképzelései között egy szárnyvonal szerepel, ami a Szépjuhásznénál ágazik ki a jelenlegi vonalból. Szépjuhászné állomás egy háromvágányos elágazóállomássá bővülne. Budakeszi felé akár csatlakozó vonatok indulhatnának, akár közvetlen vonatok közlekedhetnének Hűvösvölgyből. Ez az elképzelés sem teljesen légből kapott. A Gyermekvasút építésekor többször szóba került, hogy a Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy közötti vonal átadása után épüljön szárnyvonal a mai Szépjuhászné állomástól Budakeszire. Persze akkor még nem a vadaspark megközelítése céljából, hiszen az csak harminc évvel később, 1979-ben létesült. Az ötletet aztán elvetették, mint annyi minden mást, amit az építkezés során később terveztek megvalósítani.

Ha az elképzelések egyszer valóra válnak, Hajtány Hétfő néven új programot kínál majd a Gyermekvasút. Szeptembertől áprilisig hétfői munkanapokon üzemszünet van – legalábbis menetrend szerinti személyszállító vonatok nem közlekednek. Ilyenkor lenne lehetőség motoros pályakocsival utazni a vonalon.

Arról is szó esik, hogy a gyermekvasutasok ismét nagyobb önállósággal végzik majd a szolgálatot. Az utóbbi néhány évben valóban egyre inkább a felnőttek kerülnek előtérbe és egyre kevesebb feladatot bíznak a gyerekekre. Ennek számos oka van. Egyik, hogy a mostani menetjegyárak mellett egy-két tévedés is tetemes pénztári hiányhoz vezethet. Egy másik, hogy a vonatközlekedés lebonyolítása során sokkal többféle helyzet adódik, mint korábban, és a gyerekektől a ritkán előforduló szituációk megoldása valóban nem várható el. Illetve az utasok között is sokan türelmetlenebbek, időnként néhányan kifejezetten kötekedők lettek, ezért fontos, hogy a gyerekek sarkában mindig ott álljon egy felnőtt vasutas dolgozó. Mindenesetre érdemes meghallani, hogy a gyerekek nagyobb önállósággal – vagy ennek illúziójával – szeretnék végezni a szolgálatot.

Egy másik kiselőadásban arról esett szó, hogy száz év múlva Széchenyi-hegy állomáson a félreállítandó születésnapi és más különkocsikat már az állomásépület melletti új tárolóvágányra tolják majd ki. Jelenleg az épülettől távolabb, a motorszíni vágányokon vagy az állomás átellenes végén, a kihúzóvágányon lehet a kocsikat félreállítani. Előbbi az utasoknak kényelmetlen, utóbbi a vonatközlekedést és a tolatásokat zavarja. A javaslat szerint a mostani első vágány és az utca között, nagyjából az autós parkoló helyén épülne egy csonkavágány, ahol a kocsikat félre lehetne állítani, és ahonnan az utasok az első vágánnyal közös peronra szállhatnának le. Kifejezetten figyelemre méltó elképzelés!

Természetesen semmi nem garantálja, hogy akármelyik ötlet valaha megvalósul. Ezeket a gyerekek a szakmai versenyre készülve gyűjtöttek össze. De sose lehet tudni: a gyermekvasutas tanfolyamot például egy ifiképzős pajtás elgondolásai alapján reformálták meg az 1990-es évek közepén.

További olvasnivaló:
Gyermekvasutasok