Az állomás eredeti biztosító berendezése

Mint arról már több bejegyzésben is szó esett, az állomáson eredetileg váltózáras (váltózárkulcs azonosító) biztosító berendezés üzemelet. 1949-ben, az Előre állmástól Ságvári-ligetig tartó második építési szakasz átadása előtt építették ki. 1973 nyaráig, a MÁV Dominó 55 rendszerű biztosító berendezés üzembe helyezéséig üzemelt.

Az állomás váltózárkulcsos biztosító berendezése megegyezett a Virágvölgy és János-hegy állomáson ma is működő berendezésekkel. A váltók helyszíni állításúak voltak, a váltókezelő (korabeli szóhasználattal: váltóőr) pajtások kezelték őket. Lezárásuk váltózárral, a helyszínen történt. Lezárás után a váltó állásának megfelelő (egyenes vagy kitérő) váltózárkulcsot a váltóőr bevitte a forgalmi irodába. A kulcsot a rendelkezővel egyeztették a lezárási táblázattal, azaz meggyőződtek róla, hogy a váltó a kívánt állásban lett lezárva. A kulcsot a rendelkező behelyezte és elfordította az állítóbakon lévő megfelelő kulcsnyílásban. Így lehetővé vált a bejárati jelző kezelése annak megfelelően, hogy a váltó egyenesben vagy kitérőben állt. Az előjelzők csak kétfogalmúak voltak, így csak egyenes irányú bejárat esetén lehetett őket kezelni.

A jelzőket szintén az állítóbakon látható, vörös színű emeltyűkkel kezelték. Az erőt láncok, csigák és vonóvezeték továbbította a jelzőkhöz. Az alak bejárati és előjelzők a jelzési parancsot nappal jelzést adó alkatrészeik helyzetével, sötétben színes fényekkel fejezték ki.

Kijárati jelzők az alakjelzős időkben nem voltak az állomáson. Kihaladáskor csak a váltót kellett a megfelelő állásba állítani és lezárni, majd természetesen egyeztetni a váltó állását a lezárási táblázattal. Hasonló esetekben kis forgamlú mellékvonalakon felmentést szoktak adni a gyök felől érintett váltók lezárására helyből induló vagy megállás után továbbinduló vonatok részére. A gyermekvasutasokra való tekintettel azonban a Gyermekvasúton ilyen egyszerűsítést sosem alkalmaztak.

A Dominó rendszerű biztosító berendezés a váltózárkulcsos berendezéshez képest természetesen sokkal több szolgáltatást nyújt. A váltókat központból, villanymotorral állítják. A jelzők fényjelzők, melyek előjelzést is adnak a következő jelzőre. A berendezés a váltók, jelzők és szigetelt sín áramkörök használhatóságát folyamatosan ellenőrzi. A vágányok foglaltsága állandóan nyomon követhető. Bár már több mint 50 éves konstrukció, még ma is viszonylag mondernnek számít.

Virágvölgy és János-hegy állomáson ma is váltózárkulcs azonosító biztosító berendezés van. Hárs-hegy és Hűvösvölgy állomáson pedig ettől alig különböző, központi reteszes berendezés üzemel. A Gyermekvasúton nem cél mindenhol modern berendezéseket telepíteni. Fontosabb, hogy többféle különböző eszközökkel ismerkedjenek meg a gyerekek.
A bejegyzéshez tartozó kép az egyetlen, általam ismert, Ságvári-liget állomás váltózárkulcs azonosító biztosító berendezését ábrázoló fotó. Az úttörővasutas pajtások részére kiadott Útmutatóban jelent meg az 1950-es években.