A hír önmagában nem is lenne említésre méltó. Ma már teljesen természetes, hogy dohányzók és nemdohányzók által közösen használt területen csak elkülönített helyen lehet dohányozni. Másokra tekintettel lévő dohányosok törvények, tiltás és figyelemfelhívó táblák nélkül se füstölnek mások orra alá.
Azon persze el lehet gondolkozni, hogy miért pont a büfé a dohányzásra kijelölt egyik hely. Az ilyen intézkedések lényege ugyanis pontosan az lenne, hogy a nemdohányzók ne legyenek kénytelenek mások füstjét szívni.
Amiért érdekes ez az írás, hogy jó példa rá, milyen kétélű fegyver a jópofizó-viccelődős stílus. Az olvasóközönség egyik részének biztosan tetszenek az olcsó és sablonos poénok, másokat viszont vérig sértenek a gúnyolódással.
Egyre több hivatalos honlapon is ellenállhatatlan késztetést éreznek, hogy alkalmazzák. Van, ahol a tartalmi mondanivaló helyett nyúlnak ehhez az eszközhöz. Máshol azért, mert szerintük hatékony eszköz a látogatottság növeléséhez. Hitelt érdemlő statisztikával persze ezt nem lehet se alátámasztani, se cáfolni. Mindenesetre itt is igaz az örök érvényű szabály, hogy egy kifordított eszköz elsőre nagyon hatékony, utána egyre kevésbé, végül már kínos és pontosan az ellenkező hatást váltja ki, mint eredetileg. Akárcsak egy elcsépelt poén.
A vadaspark honlapjának kapcsolódó cikke:
Vége a füstölgésnek!
ja, közöben arra se figyeltek, hogy a füstölgés nem ugyanaz, mint a füstölés. ebben az összefüggésben legföljebb a füstölés végéről lehet beszélni.
VálaszTörlés