25 éve történt

Ami 25 évvel ezelőtt, 1984. július 15-én vasárnap történt, nem valami történelmi esemény volt, csak nekem, személyesen fontos. Aznap volt az első szolgálatom Ságvári-liget állomáson. Ami egyúttal az ötödik, azaz utolsó tanuló szolgálatom is volt.

Mint az ellenőrző könyvem bemutatott részletéből is látható, aznap is jeles értékelést kaptam. Az állomásfőnök Marczinkó Istvánné, Aranka néni volt.

Akkor voltam először szolgálatban "A" menetrendben, amire mindenkinek évente legfeljebb egyszer-kétszer volt lehetősége. Ilyenkor nemcsak a hat naponta nyitva tartó állomáson, hanem János-hegyen is volt szolgálat. Négy szerelvény közlekedett, de nosztalgiavonatok persze még nem voltak. Akkoriban olyan nagy létszámúak voltak a csoportok, hogy az ilyen napokon is csak egy csoport volt szolgálatban, és általában kisegítőket se kértek a másik két táborozó csoporttól.

Úgy emlékszem, hogy amennyire bizonytalan voltam az első egy-két szolgálatomban, annyira megjött az önbizalmam a tábor végére. Túl sok emlékem nem maradt a szolgálatból. Ekkorra már természetesnek vették, hogy a tanuló tisztában van a különböző szolgálati beosztásokkal, néhány vonat erejéig kellett vezetni a tanuló rendelkező fejrovatos előjegyzési naplót és a tanuló forgalmi naplót, fogadni és meneszteni a vonatokat a naplózó felügyelete mellett, kezelni a pénzárat, a biztosító berendezést és a hangosbemondót, telefonon adni és venni a közleményeket.

Arra is emlékszem, hogy a biztosító berendezéstől kicsit tartottam. A tanfolyamon olyasmiket is meg kellett tanulni, mint hogy az állomásfőnök a 10 A-s biztosítékot mikor veszi ki. Pedig negyedikesként fogalmunk se volt még róla, hogy az A az amper jele, ami áramerősség mértékegysége. A gyakorlatban viszont pofonegyszerű volt kezelni a berendezést.

Leginkább konkrétan arra emlékszem, hogy a rendelkező-naplózó az egyik menesztés után bejött, adott indulási időközlést, benaplózta a vonatot, majd úgy mellesleg megjegyezte, hogy amikor jött befelé, előtte az ajtón bejött egy kígyó. Mint kiderült, valójában sikló volt, és bebújt az előtérben lévő szekrény alá. Az állomásfőnök a pályamunkásokat hívta, hogy vigyék ki és dobják fel a vágányok túloldalán a hegyoldalba.

Az volt az első táborom utolsó napja, másnap volt a táborváltás. A nyolcadikosok általában Széchenyi-hegyen, Úttörővárosban vagy János-hegyen voltak utolsó szolgálatukban. Én két hetedikes pajtással voltam. Egyikük a rendelkező-naplózó volt, a másik a pénztáros. Este a hűvösvölgyi táborban, a lányok öltözőjében volt a nyolcadikosok búcsúztatója.