A mai bejegyzésben bemutatott kép az 1960-as évekből való. Készítésnek pontos időpontja ismeretlen.Első ránézésre nem sok új információt árul el ez a fotó. Jobban megnézve azonban több érdekességet is fel lehet fedezni rajta.
Látható, hogy a régi étterem szinte a forgalmi irodáig tartott. A placc egészen a váltóig nyúlik és sűrűn be van rendezve. Az árnyékok alapján megállapítható, hogy a kép a kora délelőtti órákban készült. Ilyenkor nyilván akkoriban is kevesebb vendég volt, illetve a legszebb panorámát nyújtó asztalok a fotón nem szereplő részen, jobbra helyezkedtek el, ezért láthatók üres asztalok a fényképen.
A vendéglő teraszát lánccal választották el a vágányoktól. A lánc a forgalmi iroda előtt is tartott, így nem lehetett kimenni egyenesen a vágányok közé, a vonatokhoz. Az első vágányon álló vonat mellett már akkor is igen keskeny hely maradt az utasok közlekedésére. Valószínűleg a váltókezelőnek is ezt az utat kellett használnia, nem az étterem vendégei között gyalogolt ki a váltójához. Már csak azért sem, mert a váltónál nincsen lejáró az étterem felől.
Az étterem mellett az első vágányon megálló vonatok menesztése minden bizonnyal nagyon körülményes volt, hiszen a vendégek feje fölött kellett a vonatszemélyzetnek és a menesztést végző naplózónak jelzéseket adni és szemmel tartani a teret.
Megfigyelhető még az is, hogy a váltó felé tekintve a bevágás rézsűjén a fák ekkorra már igencsak megnőttek és megerősödtek. Gyökereikkel a fák eleinte segítettek a mesterségesen kialakított, meredek hegyoldal megtartásában. Viszont, miután már nagyon megnőttek és megöregedtek, kidőléssel fenyegettek. Ezért a 2000-es évek elején kivágták őket.
Időközben, még valamikor az 1970-es évek végén, valószínűleg az étterem áthelyezésekor, a lánckerítést is részben lecserélték. Az állomásépület előtt merev vascsövekből készítettek korlátot, amelyen számos átjárót hagytak. A forgalmi iroda bejáratánál is nyitottak kijáratot a vágányok felé.
